A képtelenség rabjaként

Üdvözlök Mindenkit!

Ebben a bejegyzésben egy komplexebb problémával szeretnék foglalkozni, ami egy olyan érzés, ami sokunkat gyötör.
Ez nem más, mint mikor azt érezzük, hogy valami egyszerűen nem megy nekünk, lehetetlen, csak azért, mert mi mi vagyunk.

Ennek természetesen az önbizalomhiány az oka, ami visszavezethető egy régi traumára, vagy egyszerűen a pozitív visszajelzések hiányára. Egyszerűen azzal kell élnünk, hogy kötelek tartanak vissza minket az álmainktól, terveinktől, mert egy hatalmas falként éljük meg a nehézségek kerítését. A közvetlen környezetemben is találkoztam már ezzel, és visszanézve pár év távlatából, én is lehetetlennek láttam a megtehetőt, és a mai napig bánom, amiért ezt nem ismertem fel korábban. Sok olyan dolognak lehet ez az akadálya, ami olyan pozitív hatással lesz később az életünkre, hogy magunknak leszünk a leghálásabbak.
De akkor mégis, hogyan tegyük túl magunkat ezen?

Az első lépés mindig a felismerés

Fontos, hogy képesek legyünk bevallani saját magunknak, hogy csak próbáljuk kihúzni magunkat valami alól. Kifogásokat keresünk, és elkerüljük azt, mert félünk a nehézségektől, amelyekbe egyértelműen ütközni fogunk. Ez szinte minden olyan esetben igaz, amikor tudjuk, hogy kicsit nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a célért. Ezért halogatjuk a tanulást, a házimunkát, vagy éppen egy összetettebb cikk megírását a blogunkra. Ideje rájönnünk arra, hogy a kifogások nem írnak házit, nem szereznek ötöst, nem égetnek kalóriákat, és nem aratnak sikereket. Ha felismertük, mi a helyzet, haladhatunk is tovább.

Mérlegeljünk

Ha eljutottunk arra a pontra, hogy már tudjuk, ezt bizony meg kell csinálni, hiszti nélkül lássuk át a labirintust. Lehetőségeink vannak, amelyeket kihasználhatunk, és utaink, amelyeket bejárhatunk. Olyan nincs, hogy nincs. Ha nehéz, az nem azt jelenti, hogy nem is létezik. Ha bonyolult, az nem azt jelenti, hogy eltűnt, ki lett radírozva, hanem azt, hogy a félelem eltakarja a szemünket, hogy meglássuk, hogy igen is van út, ami az Ígéret földjére vezet. 

Az első lépés mindig a legnehezebb

Amikor már tudjuk, hogy mit, és hogyan kell tennünk, bizony le kell nyelnünk azt a nagy, gonosz gombócot a torkunkban, és lépni egyet. Megtenni azok nélkül a félelmek nélkül, hogy mi lesz ennek a hatása, a végeredménye, ki fog nevetni, és ujjal mutogatni. Vegyünk egy nagy levegőt, számoljunk háromig, és gondoljunk csak arra, mi minden POZITÍV dolog fog történni ennek hatására. Csak semmi pánik, nem félhetünk örökké. Úgyis csak por és hamu lesz belőlünk, akkor mégis mi tart vissza?

NE. ADD. FEL.

Ez talán a legfontosabb mind közül. Ha az első próbálkozásod nem arat világsikert, ne add fel azonnal. Senki sem két perc alatt lett jó blogger, és nem bújtak ki még kockák 20 perc edzés után senkin. Adj időt magadnak, és ne add fel! Ha valami nem sikerül, mérlegelj újra, és próbáld másképpen, de a feladás soha sem volt megoldás. Akkor lehet csak eredményeket elérni, ha tekintetünket a célnak szegezve haladunk előre, csak az építő kritikát, és a biztatást figyelve.

Sok sikert kívánok mindenkinek a céljai megvalósításához!:) 

Quinn Linette