2017. március 27., hétfő

Kell egy hely

Kell egy hely, ahol szabad lehet az Én.

Kell egy zug, hol csuklómat nem fojtja a kötél.

Ha fojtja is, szorítsa az, mit magam után húzok,

A tollnak vonása, amíg önmagam vagyok.
















Mert én itt vagyok én, e tengernek közepén,

Én itt nem fulladok, hol szabadon úszhatok

S a vas, a hideg fém

Nem szorítja lelkem égető ölén.
















Szabadon éljek, úgy hogy tanulni ne a könnyekben kelljen,

Szenvedéllyel, úgy igazán teljen 

Minden perc amit itt, tollal, billentyűvel 

Ceruzának vonásával, lelkem hallgatásával teszek.



Mert hogy egyszer elvették,

Másodszor nem fogják

Az életem, az örömöm

Szívem szavainak tollát.

Nem maradok, egy percig se kívánd

Mert a lélek szabadságért kiált.

Megölsz engem, hagyd már békességem!

Lila foltok, harctól véres, remegő kézen.



A képek sajátok.

2015. december 13., vasárnap

A gamer kultúra

Üdvözlök mindenkit!
Ma egy rendkívül kényes témát vettem górcső alá, ami nem más, mint a gamer, azaz játékos, vagy geek kultúra, ki hogy szereti. 

2015. december 11., péntek

8 dolog, amik nélkül nincs karácsony

Üdvözlök mindenkit!
A karácsony az egyik legmeghittebb ünnep, és persze vannak olyan aprócska elemei, amit imádunk, és nélkülük talán nem is olyan kerek a szeretet ünnepe.

2015. december 8., kedd

Az örökké tartó majd

Üdvözlök mindenkit!


Hosszas eltűnés után újabb cikkel érkezem. Nem tudom, van-e, aki még követi a blogot, de ha igen, elnézést kérek a felszívódásért. Ennek oka összesen annyi, hogy rengeteget kellett tanulnom, és az érettségire készülő páromat is segítettem. 
A magyarázkodás után vágjunk is a dolgok közepébe. Nem is olyan régen rátaláltam a Facebookon egy olyan oldalra, ahol a szerkesztők aktívan hirdették a carpe diem(élj a mának) eszméjét. Nagyon elgondolkodtató lehet a kérdés, hogy mégis milyen határokig lehet a mának élni, de a mai kis gondolatfoszlányomban ennek csak töredékét fejteném ki.

2015. október 25., vasárnap

Szeretet az utcákon

Sziasztok! 
Gondolom, nem csak velem fordult már elő, hogy ha megöleltem, vagy megpusziltam valakit az utcán, rosszalló tekintetek kísérték az akciót. Amikor az első pár alkalommal szurkáltak meg a tekintetükkel savanyú járókelők, teljesen lesokkolt, hogy vannak ilyen emberek, míg később sajnos rá kellett jönnöm, hogy manapság az emberek többsége ilyen, és emelem kalapom a kivételek előtt. 

2015. szeptember 22., kedd

Még egy kicsit a megfelelési kényszerről

Üdvözlök Mindenkit!
Nagyon szomorú belegondolni abba, hogy a megfelelési kényszert, a depressziót, és az étkezési zavarokat is egyszerűen ráírjuk a tinédzserkor számlájára, és többé nem foglalkozunk vele. Én mégis vizsgálnám egy kicsit, és próbálok segíteni azoknak, akik azt gondolják, ők nem elég jók semmihez.